Nem tudom, közületek hányan járnak/jártak a hamisítatlan hangulatú megyei labdarúgó mérkőzésekre, de remélem, hogy sokatok számára átélhető, azonosító lesz az a néhány archetípus, amit lentebb fogok ismertetni. A cím magáért beszél, igyekeztem összeszedni néhány olyan jellegzetes figurát, akik fel-fel bukkannak az alacsonyabb osztályú labdarúgó mérkőzéseken. A poszttal nem akarok megbántani senkit, alapvetően ez egy humoros hangvételűnek szánt bejegyzés lesz. De egy szó, mint száz, csapjunk a lecsóba!
Amikor a fejemben elkezdett megfogalmazódni eme cikk, rögtön "az önkéntes edző" karakter ugrott be elsőre. Valószínűleg őt a legtöbben ismerik, ugyanis gyakorlatilag minden megyei meccsre jut legalább egy ilyen ember. Az elnevezés magától értetődő: az önkéntes edző annyira belehevíti magát a küzdelembe, hogy megállás nélkül instruálja a pálya mellől szeretett csapatának játékosait. Az önkéntes edzőt az sem zavarja, hogy egy játékos sem figyel rá, ő rendületlenül osztja a pálya széléről a taktikai utasításokat, és olyan szinten együtt él a játékkal, mintha minimum BL-döntőn lenne, pedig csak a Tiszacsege-Nyírmártonfalva örökrangadóra látogatott ki. Csak és kizárólag a keresztnevükön szólítgatja a csapata játékosait. Különleges képessége, hogy az általa teli torokból üvöltött instrukcióknak perceken belül ellent tud mondani, ahogy persze az aktuális állás megköveteli. Viszont ha a csapata gólt szerez, öntelten néz körbe, és várja a többi nézőtől az elismerő biccentéseket, mintha az ő érdeme lett volna. Az önkéntes edző leginkább a 30-40-50-es korosztályt képviseli, előfordulhat ez az archetípus nyugdíjas korban is, 30 alatt viszont nem jellemző. A karakter érdekessége, hogy egyaránt lehet férfi és nő is, bár férfi önkéntes edzőkből jelentősen több van. Tipikus mondatok:
- "Forgasd át, Tibi!"
- "Mé' forgatod át, Tibi?"
- "Karcsi, ne hátul!"
- "Karcsi, hátra!"
- "Ott megy a Zoli üresbe'!"
- "Mé' a Zolinak adod?"
- "Dani, lépj ki rá!"
- "Mé' lépsz ki rá, Dani?"
- "Tiéd Sanyi!"
Előfordulása: nagyon gyakori
2. A focista felesége/barátnője
Tök mindegy, az ország mely pontján járunk, hanyadik osztályban, valamelyik focistának biztos van egy nagyon dekoratív párja, igaz meccsre nem sűrűn jár. Már akkor szemet szúr mindenkinek, amikor besétál betipeg a sporttelep bejáratán, az öltözéke, megjelenése, stílusa, testbeszéde alapján messze elüt a környéken megszokottól. Kortól, nemtől függetlenül MINDENKI megnézi magának, ki-ki más okokból. Az alkesz brigád (melynek tagjai már nem képesek artikuláltan beszélni) egységei mindenféle diszkréció nélkül csorgatják a nyálukat a hölgyeményre, miközben egymás között egy körte becsavarása közben arról pusmognak, hogy milyen fantasztikus programot tudnának neki nyújtani. Az átlag férfiak ugyanígy viselkednek, csak kevesebb alkohollal, és relatíve feltűnésmentesen. Az urukat elkísérő asszonyok pedig fintorogva, megvetően néznek a kis cicababára, kiben egykor tündöklő, fiatal szépségüket látják, de persze a lány attól még egy büdös nagy kurva a szemükben. A focista párja már a mérkőzés kezdetét követő tizedmásodpercben elég látványosan elkezd unatkozni. A meccs nagy részében egykedvűen söpri műkörmös ujjaival a telefonja kijelzőjét, 5 percenként rágyújt, hátha a cigitől hamarabb vége lesz ennek a szenvedésnek, és valamilyen ital mindig van nála, amiből félpercenként leiszik 2 decit. Lehet az az ital bármi, az energiaitaltól kezdve a mentes vizen át, a dobozos kólán keresztül, egészen az aloe verás-pampafüves-guavás csapvízig. A lényeg, hogy legyen nála valami. Látványosan távol ül a többi érdeklődőtől, szinte látni az undort az arcán, mely azt tükrözi, hogy ő ugyan nem fog a pórnép közé ülni, Szegény annyira unja az egészet, hogy már a 88. percben feláll, és megindul a pálya felé, majd a szerelme karjaiba ugorva dicséri, hogy milyen fantasztikusan játszott.
Előfordulása: Is-is
Megjelenése: Magassarkú cipő (ami igazán jól illik a sporttelep, trágyás, szutykos talajához), mély dekoltázsú felső, popsit kiemelő, szűk naci, műköröm, esetleg póthaj és szolis bőr.
3. Az öreg törzsszurkoló
Mindig kijár a csapata meccseire, szereti őket, de a focimeccsekkel töltött 50 éve során egyszer sem lehetett a szájából azt hallani, hogy "Hajrá kedvenc csapatom!". Legtöbbször magányos farkasként szemléli a meccset, holott a nézők közül mindenki ismeri, hisz ő már akkor meccsre járt, amikor a közönség nagy része még nem is élt. Olyan ereklyéi vannak, amiket ma már lehetetlenség beszerezni. Tegyük fel, hogy az öreg törzsszurkoló az Ipolytarnóc egyik szimpatizánsa, tuti, hogy valahonnan van neki egy Ipolytarnócos pólója, melegítője, sálja, amit tisztességgel fel is vesz minden meccsre. A jóisten sem tudja, hogy honnan van neki, de van, és hordja is. Van benne egy kis "önkéntes edző is", de sokkal ritkábban szólal meg, és szinte kivétel nélkül csak akkor szólal meg, ha valami negatív észrevétele van. Hiába szurkol adott esetben már gyerekkora óta a helyi csapatnak, leginkább csak károgni tud egy-egy rossz megoldás láttán. Szeret néha az ellenfél játékosain vagy a bírón gúnyolódni, de összességében ártalmatlan, ezért nem is tulajdonítanak az öregnek túl nagy figyelmet. A játékosai nevét pedig nem tudja, mindenkit a mezszámán szólít.
Előfordulása: Gyakori.
Megjelenése: Ritkás, ősz haj, szemüveg, a már említett beszerezhetetlen ereklye, cipzáros, susogós felső, hozzá illő susogós nadrág (esetleg kopott, kék farmer), és egy olyan sportcipő, amiben 25 éve jár mindenhova, mégis elég jó állapotban van.
4. A sporttudós
Tipikusan az az arc, aki vagy felmentett volt testnevelésből vagy mindig ő teljesített legrosszabbul a gyakorlatokon. A sporthoz való inkompetenciáját háttértudással próbálja meg ellensúlyozni. Kicsit hasonlít az önkéntes edzőre, azzal a különbséggel, hogy ő nem a pályára kiabálja be az elképzeléseit, hanem a körülötte ülőknek ecseteli az általa preferált taktikai felállást. Mindig megkérdőjelezi az edző döntéseit, mindig akad valami, amit ő icipicit másképp csinálna. A hóna alatt ott van kötelezően a Szerencsemix és a Nemzeti Sport, amik alapján megtette a meccs előtt a klasszikus, "1X2" típusú fogadásait a Tippmixen. A sporttudós nem a technika embere, nincs telefonja, nincs számítógépe, úgyhogy az eredményeket kicsit retrósan megnézi a Teletexten vagy a Sport TV összefoglalójában. Hidegebb mérkőzéseken mindig hoz magával pokrócot, illetve termoszt, benne forró teával vagy kávéval.
Előfordulása: Is-is.
Megjelenése: Az orrnyergétől kissé lejjebb van csúszva a szemüvege, bajsza van, és enyhén korpás, kicsit zsíros, Azurák Csabára emlékeztető hajkoronája. Kétféle öltözéke van: van egy full egybetartozó mackófelszereléses, illetve egy kötött pulóveres, galléros pólós, farmernadrágos alternatíva is.
5. A gyerekek
A gyerekek többnyire nincsenek képben a pályán zajló történésekkel, figyelmüket és energiájukat inkább a rohangálásra, a szülő bosszantására, és a kistestvér terrorizálására fordítják. Néha azért be-be kapcsolódnak a focimeccsbe, állandóan a gólt várják, pedig sokszor még azt is megkérdezik aputól, hogy a kékeknek vagy a pirosaknak kell szurkolni. Apun azért érződik, hogy a gyerekek okozta stresszt megpróbálta meccs előtt egy-két muskotályos fröccsel oldani, miközben a gyerekeknek fagyit, nyalókát, zenélős biszbaszt vásárolt a helyi büfében. A gyerekeknél általában van valami olyan dolog, ami totál nem illik egy focimeccs mellé, és a játékidő nagy része alatt azt nyüstölik (pl.: színezős mesekönyv). Van viszont egy másik alfaja is a gyerkőctábornak, mégpedig az epekedve figyelő, önkéntes labdaszedőnek nevezhető lurkók, akik minden egyes elrugdalt labda nyomába tigrisugrással erednek, és egy merőben pontatlan átadással próbálja visszajuttatni az azt kérő játékosnak.
Előfordulásuk: Nagyon gyakori.
6. A konfliktuskereső
Alapvetően nem egy rossz ember, viszont nagyon szoros kapcsolatot ápol bárminemű szeszes itallal. Az általa elfogyasztott alkoholmennyiséggel párhuzamosan nő a tesztoszteron is. A konfliktuskereső már a reggeli órákban matt részeg, de annyi lélekjelenléte mindig van, hogy meg tudja állapítani, melyik csapat az övé. Néhány kevert elfogyasztása után a konfliktuskereső hitelt adva nevének elkezdi sértegetni a bírót, az ellenfél játékosait, valamint az ellenfél edzőjét is. Számára a szurkolás ebben merül ki, ez a hetének a csúcspontja, amikor két nyugdíjas rendezőnek kell őt visszatessékelnie a derékig érő korlát túloldalára. Ő is régóta jár meccsre, a helyiek többnyire ismerik is, de amikor előtör a balhés énje, mindenki megpróbálja vele szemben tartani a minimum két lépés távolságot.
Előfordulása: Gyakori.
7. Az ittas B-közép
Viszonylag ritka a jelenlétük, pedig ha találkozik velük az ember, akkor aranyat érő pillanatokat okozhatnak. Általában nyugdíjaskorú alkoholisták alkotják a helyi keménymagot, de szenvedélyüknek megfelelően a szentélyként megbecsült büfé területét nem hagyják el, még meccsidőben sem. Legfeljebb a büfé előtti műanyag székeken vetik meg magukat, de 5 méternél messzebb nem mennek az oázistól, hiszen egyből tudnak egy újabb korsót kérni, ha netán az előző kifogyna. Szurkolásnak nem igazán lehetne nevezni az általuk végrehajtott tevékenységet, de azért próbálkoznak becsülettel. A játékidő 90%-ában semmi biztató rigmust nem lehet tőlük hallani. Amikor pedig rákezdenek, azt ütemérzék nélkül, artikulátlanul teszik. De még ez a néhány kántálás is alaposan megterheli az alkoholtól roncsolódott hangszálakat. Alapkellék náluk a kereplő, esetleg egy leharcolt, magasnyomású kürt, ami elég karcosan szól. A meccs előtt pedig együtt idézik fel a nosztalgikus időket, amikor még kötényt adtak Puskás Öcsinek a grundon vagy ontották a gólokat a kis Grosics Gyuluskának.
Előfordulásuk: Ritka.
8. A csendes szemlélő
Egyedül érkezik, a kezdő sípszó előtt már minimum másfél órával kint van, és természetesen el is foglalja a legárnyékosabb helyet a lelátón. Nem lehet tudni, melyik csapatnak szurkol, ugyanis egy köhintés nem jön ki a száján egész meccs alatt. Ő maga a megtestesült nyugalom, képes a másfél órás mérkőzést szünettel együtt teljesen mozdulatlanul végigülni, még arra sem reagál, ha neadjisten a kapus 75 méterről ollózik egy gólt. Az a fajta ember, akin altatás nélkül lehetne szívműtétet végezni. Magányos típus, valószínűleg pont azért nincs a közelében senki, mert a körülötte lévők sem tudják, hogy éppen melyik csapat pártján áll.
Előfordulása: Is-is.
Ha esetleg ismertek további nézőtípusokat a Mennyei Megyeiből, írjátok meg őket kommentben. Nekem csak ennyi jutott eszembe, de biztos vagyok benne, hogy akadni fognak itt még gyöngyszemek.
