A különböző szólások, mondások már nagyon régóta részei a magyar közbeszédnek, eredetük pedig legtöbbször ismeretlen. Ha hinni lehet a kutatási eredményeimnek, akkor több, mint 1000 ilyen mondást használnak Magyarországon, és a nagy számok törvénye alapján ennyi közül biztosan fog akadni néhány irreleváns, ellentmondásos, netán értelmetlen is. A gond csak az, hogy ezek a kifejezések néha már annyira a hétköznapjaink részévé váltak, hogy igazán bele sem gondolunk abba, hogy ezek a szavak mit is jelentenek, csak hangoztatjuk őket.

Az alábbiakban felsorolt mondásokról nem azt mondom, hogy ne használja őket senki, de a megkérdőjelezhetőségüket a saját érveimmel próbálom meg alátámasztani. A lista persze nem teljes, bőven akadnak még ezeken kívül kifogásolható közmondások, de egyrészt nem akartam a végtelenségig sorolni őket, másrészt igyekeztem olyanokat összeválogatni, amelyeket azért sokan ismernek/használnak. Íme:

"Aki kíváncsi, hamar megöregszik" - Nyilvánvaló, hogy ezt egy olyan ember találta ki, akit idegesített, hogy valaki folyton beleüti az orrát más dolgába, viszont releváns érv híján a megöregedéssel próbálta riogatni a kíváncsi személyt. Az már persze más kérdés, hogy mégis miféle összefüggés lenne a kíváncsiság és a gyors korosodás között (semmi). Eleve nem is lehet hamar megöregedni, az idő mindenki számára ugyanúgy telik, legfeljebb vannak olyan emberek, akiken jobban meglátszik a kor. Mindenesetre ha akartok látni egy teljesen logikátlan és légből kapott közmondást, akkor ez az.

"Ki korán kel, aranyat lel" - Amikor a megfáradt, megkeseredett munkás a saját nyomorúságos helyzetét emeli piedesztálra. Valójában elege van abból, hogy hajnalban kell kelnie, hogy utána a munkahelyén gürizzen, de egy fokkal nemesebbnek tartja magát azoknál a fránya naplopóknál, akik még akkor is húzzák a lóbőrt, amikor ő már nagyban nyomja az ipart. Az "arany" kifejezés is elég árulkodó, ugyanis arról szó nincs, hogy pénzt keres, rögtön ARANYBAN kell mérni a munkabért. Egyébként a mondás azért is sántít, hogyha valaki éjszakás műszakban dolgozik, akkor neki nem kell korán kelnie ahhoz, hogy meglelje azt a bizonyos aranyat. Olvastam olyan okfejtést is, miszerint ez a mondás vonatkozhat arra is, hogy aki korábban kel, annak nagyobb lehetősége van lecsapni valami aranyat érő dologra, mint egy olyan személynek, aki henyél egész nap. Ez egy abszolút jogos felvetés, ugyanakkor a köztudatban ez a közmondás sokkal inkább a munkához, a pénzkereséshez köthető.

"A munka nemesít" - Az előző közmondás rokona. Ugyanaz a helyzet, mint az aranynál: elegem van abból, hogy a munkahelyemen kell szopni, utálom az egészet, elegem van a hajtásból, de megnyugtatom magam azzal, hogy ettől az egésztől nemesebb leszek. Kurvára nincs semmi nemes abban, ha valaki dolgozik, ugyanis egy munkavállalásra képes, felnőtt embernél az lenne a normális életforma, hogy dolgozik. Nekem speciel eszembe nem jutna arra verni a mellemet, hogy én dolgos ember vagyok, mert természetes dolognak tartom. A nemes szót sem a legszerencsésebb dolog használni, hiszen a régi nemeseknek pont, hogy nem kellett dolgozniuk, a munkát az alsóbb társadalmi réteg végezte el.

"A kivétel erősíti a szabályt" - Az igazi nettó faszság, talán a legrosszabb mondás mind közül. Egyes források szerint ez egy pontatlan félrefordítás eredménye, amivel nem is lenne baj, de a helyzet az, hogy ez a mondás elég rendesen beleivódott a magyar néplélekbe, és sokan a mai napig úgy mantrázzák, mint valami nagy igazságot. A szabály pont attól erős, hogyha nincsenek kivételek, apró kiskapuk. Ha akad kivétel az éppenhogy gyengíti a szabályt.

"Aki nem dolgozik, ne is egyék" - Aha, tehát a gyerekek, nyugdíjasok vagy olyan személyek, akik ilyen-olyan okokból képtelenek a munkavállalásra, ne is egyenek? Nyilván ez a mondás a lusta, semmittevő emberek ellen szól, akik a restségük ellenére várják azt a bizonyos sült galambot. Itt inkább magával a megfogalmazással van baj, mert ebből tényleg az jön ki, hogy aki nem dolgozik, az rohadjon meg ott, ahol van.

"A cél szentesíti az eszközt" - Az egyik legrosszabb. Aki ezt a mondást használja, az adni akar magának egy feloldozást, meg akarja úszni az erkölcsi felelősségre vonást, hiszen neki csak a cél lebegett a szeme előtt. Azért borzasztó ez a kifejezés, mert nincs konkretizálva, hanem gyakorlatilag minden rossz cselekedetre rá lehet húzni, és ezzel az ütőkártyával bármikor kihúzhatjuk magunkat a bajból.

"Sok beszédnek sok az alja" - Való igaz, hogy sokszor a terjedelmes beszéd csak figyelemelterelés és felesleges szájtépés, de nem minden esetben. Ez a mondás azt sugallja, hogy minden megoldható azzal, hogy rövidre zárjuk a mondókánkat, pedig vannak helyzetek, amikor pont egy hosszasabb kifejtés vezethet eredményre, például ha meg akarunk győzni valakit a saját igazunkról.

"Ki a virágot szereti, rossz ember nem lehet" - Dehogynem! Tegyük fel, hogy van egy könyörtelen sorozatgyilkos, aki történetesen rajong a rózsáért. Akkor a rózsa iránt érzett imádata felmenti őt az általa elkövetett szörnyűségek alól? Ugye, hogy nem! Az egy dolog, hogy a virág gyakorlatilag ősidők óta a béke, a szépség, ártatlanság, jóság szimbóluma, de pusztán erre építeni egy személy jellemrajzát, az elég nagy hiba.

"Bátraké a szerencse" - A szerencsében pont az az izgalmas, hogy külső körülményektől függetlenül, véletlenszerűen TÖRTÉNIK. Ez nem egy megragadható vagy kiérdemelhető dolog, ezért nem is hozható kapcsolatba olyan emberi tulajdonságokkal, mint a bátorság. Sőt, sok esetben még a bátorság még a siker eléréséhez sem elegendő dolog, nemhogy még a szerencséhez.

Maradt még a tarsolyomban egy-két említésre méltó szólás/mondás, de mivel nem akartam maratoni hosszúságú posztot írni, ezért azokat meghagyom egy esetleges második részhez. Ha szeretnél írni nekem, kérdést feltenni, témajavaslatot adni, csincsillát postázni vagy bármilyen más témában írni nekem, akkor dobj egy emailt a romibundi@gmail.com címre. Tudom, hogy buzis hangzású az email címem, de valahogy rövidítenem kellett, mert máskülönben irdatlan hosszú email címet alkottam volna meg. Szóval ja, legközelebb találkozunk!